Művészadatbázis

1944. február 25. Békéscsaba

Vidovszky László 1944. február 25-én született Békéscsabán. Zongorázni ötéves korától tanult, zeneszerzői tanulmányait 1959-ben kezdte a Szegedi Zeneművészeti Szakközépiskolában Szatmári Géza irányításával, zongoratanára Varjú Irma volt. 1962 és 1967 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc növendéke, majd diplomájának megszerzése után három éven keresztül a Művészeti Alap ösztöndíjasa lett. 1970-ben féléves UNESCO ösztöndíjjal Párizsban tartózkodott, a Francia Rádióban a Groupe de Recherches Musicales kurzusait, a Conservatoire-on Olivier Messiaen zeneszerzés óráit látogatta.

1970-ben Simon Albert ösztönzésére Eötvös Péterrel, Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval és Jeney Zoltánnal közösen megalapította az Új Zenei Stúdiót, mely hamarosan nemzetközileg is jól ismert zeneszerzői és előadói műhellyé vált, s 1972 és 1990 között több, mint 600 kortárs zenei művet mutatott be. Az együttes koncertjein zeneszerzőként és előadóként egyaránt közreműködött. Az 1974-ben Párizsban három koncertet is adtak, itt hangzott el első közös kompozíciójuk Sáry Lászlóval és Jeney Zoltánnal (Undisturbed), mely nagy vitát keltett a magyar zenei életben.

1972 óta tanít, kezdetben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében zeneelméletet oktatott (1972-1984 között), majd 1984-től a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem docense, 1993 óta egyetemi tanára, 2011 óta emeritus professzora. 1996 és 1999 között a Művészeti Kar dékánja. Pécsett akusztikai alapismereteket, zeneszerzést, a 20. századi zene történetét és hangszeres ellenpontot tanít. 1999 óta a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Alkotóművészeti és Zeneelméleti Ismeretek Tanszékén zeneszerzést, ellenpontot és számítógépes zeneszerzést is tanít. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. 1998-ban elnyerte a Széchenyi professzori ösztöndíjat (1992-ig). 1996-tól az Artisjus választmányi tagja, 1990 és 1993, valamint 1995 és 2004 között a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnökségi tagja, 2004-től az Új Magyar Zene Egyesületének elnöke.

Fontosabb művei: ASCH (2007), Páros (2003-2007), The Death in my Viola (2005), Etüdök MIDI-zongorára I-IV. füzet (1990-2003), Zwölf Streichquartette (2000), Silly Old Muzak (1997), Mozi (1993), Zene a sevillai világkiállítás magyar pavilonjába (1992), 12 duó (1987-89), Romantikus olvasmányok (1983), Nárcisz és Echó (1980-81), Hang-Szín-Tér (1980), Schroeder halála (1974-75), Autokoncert (1972), hangszeres és elektroakusztikus kompozíciók, hanginstallációk, experimentális zenék. 1973 és 1989 között számos filmzenét írt, többek között Bódy Gábor (Nárcisz és Psyché, Kutya éji dala), Enyedi Ildikó (Az én XX. századom), Háy Ágnes és Tóth János filmjeihez.

Munkásságának elismeréseként 1979-ben Kassák Lajos-díjat, 1983-ban Erkel-díjat, 1992-ben Bartók-Pásztory-díjat, 1996-ban Érdemes Művész címet, 2001-ben Soros Alkotói Díjat, 2010-ben Kossuth-díjat kapott. 2004-ben a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, 2024-ben pedig Pécs díszpolgárává választották.


Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével